Befejeződött a tavaszi szeminárium Maekawa Sensei-el. Az eseményről az alábbiakban Kati Dani beszámolója olvasható:

“Hazánkban járt Maekawa Nobuo sensei

Idén, immár ötödik alkalommal, Maekawa Nobuo sensei ismét ellátogatott Magyarországra. A sensei 1963-ban kezdett aikidózni, jelenleg 6. dan fokozattal rendelkezik. Az aikidó mellett okinawán Shorin-ryu karatét, továbbá Ootsuki-ryu aiki-jiujitsut és Daito-ryu aiki-jiujitsut is tanult. Oktatási rendszerében a hangsúlyt az aikidót működtető alapelvek, az aiki elsajátításra helyezi, egyszerű, ám mégis nehéz, általában ülésben végrehajtott gyakorlatok segítségével, amelyeknél kulcsfontosságú szerepet kap a megfelelő időzítés.

A sensei egy hetet töltött nálunk. A hétköznapi edzések zárt körűek voltak, elsősorban azok vettek részt, akik elhatározták, hogy rendszeresen fognak gyakorolni a sensei által képviselt okatási módszer segítségével. Többen érkeztek külföldről, hogy a senseijel gyakorolhassanak: Németországból és Hollandiából, olyanok is, akik alapvetően nem aikidósok, hanem tai chi-vel foglalkoznak, és a Maekawa senseijel való találkozásuk sarkallta őket arra, hogy elkezdjenek aikidózni. Ez gyakorlás szempontjából is remek lehetőség volt, mert olyanokkal is edzhettünk, akik, bár egyáltalán nem voltak képzetlenek, mégis másképp mozogtak, mint azt az aikidóban megszoktuk.

A hétköznapi edzéseket Somogyvári Szabolcsnak köszönhetően az Aiki és Katori Akadémián tarthattuk, egy gyönyörű, egyszerűen, de ízlésesen kialakított, hangulatos, tiszta dojóban. A hely sensei tetszését is elnyerte, így reméljük, a jövőben is lesz alkalmunk itt gyakorolni vele. Maguk az edzések túlnyomó részt csoportos gyakorlással teltek, ahol a tori ülve fogadta az egymás után támadó ukékat, a sensei által bemutatott aiki technikákat használva. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a fajta gyakorlást, mert nagyon rövid idő alatt nagyon sokféle emberrel dolgozhatok, a technikák pedig egyszerűek, így jobban tudok figyelni a helyes testtartásra, a légzésre, az ellazultságra, az időzítésre és a megfelelő testhasználatra. Aikidóban általában inkább a lassabb, de pontos gyakorlást részesítjük előnyben, hogy elkerüljük a kapkodást és a sérülést. Sensei azonban többször is hangsúlyozta, hogy ez egy harcművészet, ezért a gyorsaság kulcsfontosságú. Maguk a gyakorlatok egyszerűbbek és biztonságosabbak, mint a legtöbb aikidó technika, és nem tartalmaznak jiu-jitsu elemeket, ezért sérülés veszélye nélkül tudtunk gyorsan gyakorolni és az időzítésünket csiszolni. Az ülve végrehajtott gyakorlást állva végzett gyakorlatok követték, még mindig lépés nélkül, az alapelvekre figyelve. Eztán következtek azok a technikák, ahol már lépni is lehetett, végül pedig párokban gyakorolva, már jiu-jitsu elemeket is hozzáadva jutottunk el az aikidóból is ismerős megoldásokig. Ezeknél sensei már felhívta a figyelmünket, hogy óvatosan, inkább lassan, odafigyelve gyakoroljunk. A hét során főleg egyszerűbb gyakorlatokat vettünk, nagyobb mozdulatokkal dolgoztunk. A sensei többször utalt rá, hogy amit ő most tanít azok az aiki alapjai.

A gyakorlásokat sensei rögtönzött bemutatói szakították meg, ahol láthattuk és tapasztalhattuk, hogy milyen szintekre lehet eljutni az aikidóban. Az általunk gyakorolt aiki alapok apróbb, finomabb, néha már-már pontszerű alkalmazásait mutatta meg, kiterjesztésüket a legkülönfélébb támadásokra. Láthattuk, hogy ezek a gyakorlatok hogyan teszik nagyon könnyűvé az aikidó technikák végrehajtását.

Ami igazán különlegessé tette ezeket a bemutatókat, hogy sensei nem csak a haladókon, a képzettebb ukéken, hanem mindenkin be tudta mutatni, amit szeretett volna, és dolgozott is mindenkivel, kivétel nélkül.

A hétvégi, nyílt szeminárium – melynek a Budai Budo Centrum adott helyet – is ebben a szellemben zajlott, azonban itt kevesebb volt a csoportos gyakorlás, és több a páros edzés. Sensei körbe-körbe járt, időnként új technikákat mutatva az embereknek. Probléma nélkül dolgozott mindenkivel, függetlenül attól, hogy az illető ismerte-e a mestert, milyen szövetségből érkezett vagy éppen foglalkozott-e már valaha harcművészettel. Az edzéseknek itt is szerves részét képezték az előadással tarkított bemutatók, ahol sensei az aiki alapelveiről beszélt. A gyakorlásokon kívül, az ebédszünetekben volt alkalmunk Maekawa senseijel társalogni, aki mindenkivel közvetlenül, őszintén, és – ha az aiki volt a téma – különösen nagy lelkesedéssel beszélt.

Vasárnap délután aztán véget ért ez az izgalmas hét és én ismét egy maradandó élménnyel lettem gazdagabb. Remélem, a közeljövőben ismét lesz alkalmam a senseijel gyakorolni.”

Kati Dániel – Aikido Meikaku-Kai